Keisinger ház

Amikor el?ször kipróbálod, persze nem m?ködik semmi, illetve a diagnosztika szerint tökéletes, egyébként meg nem hallasz semmit, kinn viszont amikor kilépsz, az els?, hogy Azumival találod magad szembe, akit most sokkal enyhébb illatfelh? övez, és egy nagy g?zfelh?. Ebb?l és a fürd?köpenyb?l [bár inkább fürd?kimonónak neveznéd] nem nehéz kitalálni, hogy honnan jött. Mindenesetre már a szoba ajtajában fölt?nik valami, de amikor rád köszön, hogy "Jó reggelt!" [természetesen japánul és formálisan, hisz ? lány, tehát neki igencsak udvariasnak illik lennie akkor is, ha csak a macskája egy faroklegyintéssel kibelez] rájössz, hogy Otto bizony nem téged süketített meg, csak a szobádban nullifikálta valahogyan az összes elképzelhet? hangot.

-"Reggelt, ember! Mi a fene lóg ki a fejedb?l? Már ha nem vagyok indiszkrét..." mászik el? Otto inkább az ókori Egyiptomot idéz? "öltözékben" a fürd?szobából [magyarul alul egy törölköz?, meg a haján is egy, de egyébként abszolút semmi].
-"Csak nem Geiger-Müller?" kérdezi vigyorogva, amivel azért a tegnapi próbára is valószín?leg utalni akar, gondolod a vigyorából, meg abból, hogy a szoftver szerint a geiger az heged?st jelent.

-"Azt egy kicsit nehezebb megoldani..." mondja Otto.
-"De ha elmész némelyik vadabb próbára még sikerülhet." teszi hozzá Azumi. EZek szerint ? sem szereti a grindot.

-"Ja és miel?tt azt mondanád, nem vagy az apám." mondja Otto vigyorogva, amikor meghallja a Darth Vader szer? hangot. "A próba viszont elég jól ment. Ez most viszonylag csendes volt, meg dallamos, szóval jöhettél volna. Oké, a hely kicsi volt, szóval biztos hangos lett volna, de a fene se akar erre hangversenytermet bérelni. Akkor odaveszik a garázsbanda hangulat."
-"Nem vagyok se korán kel?, se kés?n. Akkor kelek, amikor kialudtam magam, vagy amikor muszáj. Most egyszer?en csak így jött ki." magyarázza meg neked Azumi. "De egyébként elég sokáig fönn voltam a saját mércém szerint a tiéd szerint viszont szerintem nem. Nem volt meg még egy nap se."

-"Ja, fa**a, csak rohadtul idegesít?, szóval ha szabadalmaztatod, számíthatsz arra, hogy csak a campusról legalább ezren akarják majd szétrúgni a segged. Egyébként meg nem tudod mib?l maradtál ki..."

-"Nem sokból." magyaráz Azumi. "Gondolom nem tartod akkora nagy számnak azt, amikor Keisinger professzor elkoboz Ottotól egy halom nagyon régi könyvet."

-"Azumi Schätzchen! Sag mir, warum bist du immer so ein Spielverderber?" ["Azt mondd már meg, Azumi drágám, hogy miért vagy folyton ilyen ünneprontó?"]

Ezután egy pillanatnyi zavar következik, amíg Azumi a telefonja segítségével rájön a mondat értelmére. Bizonyára ? is elég gyakran megfeledkezhet magáról, ha ezt a hirtelen jött német megjegyzést föl sem rója Ottonak, vagy csak egyszer?en megszokta.

-"Semmi ilyesmir?l nincs szó, egyszer?en csak ennyi történt. Keisinger professzor begy?jtötte t?led azt, amiért annyit szenvedtél." magyarázza meg, amit nincs kedved kijavítani arra, hogy igen ám, de ti ezt együtt szereztétek, mert eszerint Erika bizony kénytelen lesz énekelni, amihez nem volt sok kedve az alapján amit hallottál, így viszont legalább kikerültél a gyanúból. [Legalábbis reméled.]

-"Ha nem bánod most viszont megyünk és fölöltözünk, miel?tt valamelyikünk meg talál fázni."
-"Így van, bocsánat, de most fürödtünk..." mentik ki magukat mindketten és Otto szobája felé indulnak. Azt mondjuk kötve hiszed, hogy csak fürödtek, f?leg hogy meg voltál süketítve, így ha Ottot veszed alapul, bizonyára úgy gondolta, hogy szabad a pálya. Reméled azért föltakarította a bokáig ér? vizet, mert ahogy ismered valószín?leg ezt sem tudta normálisan elintézni, tehát tuti a kád tartalmának legalább fele a padlón kötött ki. [A következtetésed a süketítésen kívül Azumi viselkedésére alapozod, ? ugyanis kicsit csíp?sebb szokott lenni reggelente, bár az is lehet hogy a tegnapi buli fárasztotta ki.]

A reggeli kávéd miatt ezután a konyha felé veszed az irányt, bár nem tudod mennyire lehet érdemes most oda menni, a reggeli kávéd viszont hiányzik. Belépsz hát a konyhába és rájössz, hogy a Keisinger családban egyszer?en nem lehet csalódni. Anno a professzorról láttál már képet, bár azon elég fiatalosnak t?nt, most viszont az alak aki a konyhában ül már simán hozzá teheti azt a tízest az életkorához, bár a kép dátuma szerint még nem telt el ennyi. Egy magas vékony, kétszáz évvel ezel?tti divatot követ? ruhákba öltözött halvány sz?ke hajú, vékony drótkeretes szemüveget visel? szögletes arcú fickó ül az asztalnál, hatalmas kívül fekete, belül vérvörös talárja a széke háttámlájára van terítve, hatalmas ezüstfej? sétabotja meg az asztalnak van támasztva. Körülbelül úgy fest, mintha Drakula árja német rokona, aki vérr?l átszokott a kávéra. Most már azért látszik rajta, hogy két végén szerette égetni a gyertyát, de azért még fölismered a képr?l azt a fickót, aki mániákus, eltökélt arccal tapossa a gázpedált a hajt?kanyarban, miközben szinte majdnem érint?távból beint a trafipaxnak. A szemei ugyanazok a szúrós acélszürke szemek és ha a szem tényleg a lélek tükre, akkor valószín?leg belül nem változhatott túl sokat az elmúlt évek alatt.

-"Guten Morgen, mein Freund!"
-"Es freut mich deine Bekanntschaft zu machen. Mein Name ist Hermann Johannes Severin Keisinger, aber ich glaube, du kennst mich bereits." nyújt neked kezet. Az elképeszt?, szinte majdnem formális szóvirágok után ha jól sejted ilyen lesz majd Otto, ha megmarad a gótmetálnál. Abba bele se mersz gondolni, hogy milyen volna ha a grindnál áll meg a lelki irányt?je.

[-"Jó reggelt, barátom!"
-"Örülök, hogy megismerhetlek. A nevem Hermann Johannes Severin Keisinger, de azt hiszem ismersz már."]